Boldog Karácsonyt kívánunk nektek! A kép alá kattintva olvashatjátok a karácsonyi külön fejezetet.
* A rész nincs ráhatással a vasárnaponként megjelenő történet eseményeire, csupán a valós sztori jelenlegi helyzetét megragadva írtunk egy kis kitérő eseményt. Egy "mi lenne ha" történet ez. :)
Fehér, csinos hópihék tapadtak a Menedék ablakaira, ahogy a lágy téli szellő a Szövetség otthona felé fújta őket. Ashley a deres üvegen át, elgondolkodva figyelte a pelyhek kacifántos útvonalát, miközben arra várt, hogy az emberei, jobban mondva a barátai végre elkészüljenek. Mind egy ünnepi bálra voltak hivatalosak, amelynek meghívóját két nappal ezelőtt maga a mikulás adta nekik, aki makacsul ragaszkodott hozzá, hogy kivétel nélkül megjelenjenek a rendezvényen. Ashley tudta, hogy nem illik késni, ezért is dobogott a lába a padlón, amikor Kassia-ra gondolt, és arra, hogy ha az a lány még egyszer ruhát cserél, az óra mutatója biztos kétszer körbefordul, mire odaérnek. Türelmetlenül sétált oda az apja íróasztalához, majd felkapta a bizonyos „távirányítónak” szánt csomagot - ugyanis ezt a nevet húzta a Mikulás sapkájából –, arról viszont fogalma sem volt, ki rejtőzhet az álnév mögött. Mivel a pocakos, fehér szakállú apóka szigorúan megtiltotta, hogy szóba hozzák egymás között az ilyesfajta témát, így a rejtélyes kihúzott kiléte máig titok maradt.
- Ash, mind elkészültünk – dugta be az iroda ajtaján a fejét April. Egy csinos piros ruhát viselt, amit Ashley meg is állapított, miután a lány beljebb került az ajtóból, és elismerően, ám kis kételkedéssel nyugtázta a választását.
- Meg fogsz fázni – jelentette ki atyáskodó hangon, és a tekintete húga csupasz vállára tévedt.
- Van kabátom, és különben is, kocsival megyünk – mosolygott vissza rá April, majd egy a nővére felé irányított „indulhatunk” pillantás után, kezében a saját ajándékcsomagjával lekocogott a lépcsőn, és kiment a parkolóba, ahol már a Szövetség többi tagja díszes öltözetben, útra készen ácsorgott az autók mellett.
- Na, ideje volt már… az ajándékomnak, még túl kell élnie az utat - morgolódott a fehér öltönyös Cameron, miközben óvatosan beült az öltözékéhez illő autóba Tsunade mellé. Mások is követték a példáját, és kis négyes csoportokba verődve elfoglalták helyüket a járművekben.
- Vezethetek? - kérdezte April a nővérétől, miközben egyesével begombolta a szövetkabátján lévő ezüstösen csillogó gombokat.
- Szó sem lehet róla, még azt kellene, hogy a csúszós úton balesetünk legyen a gyors tempód miatt. Nem-nem, majd szépen én vezetek, a téli gumit is már felszereltettem, úgyhogy minden készen áll a biztonságos úthoz. A kocsi és a sofőr is - emelte fel a fejét tisztelegve, és máris a vezetőüléshez rohant.
Az ünnepre való tekintettel senki nem vitatkozott, hanem engedelmesen tette a dolgát. A kocsisor tekergőző kígyóként kanyarodott ki az útra, és szabályosan, a sebességkorlátozást betartva halad végig a havas sztrádán. Az elsuhanó fák, téli köntösbe burkolózva magasodtak az égig, jelezve, hogy beköszöntött az igazi téli karácsony.
Eközben, már a G.L. bázisán is nagy volt a sürgés-forgás, avagy inkább a káosz. Shane még mindig huzakodott az egész ünnepi bál dologtól, melyre a húga és a többi tagbeli lány vette rá, mivelhogy ez mégis csak egy meghitt ünnepe, és hogy jó lenne egyet szórakozni. Persze erre se adta be egyből a derekát a vezető, de a lányok kijátszották a mentő kártyájukat, vagyis, hogy dögös csajok, és ingyen pia várna ott rá. Ez hatott, így jutott el az egész procedúra idáig.
- Elkészültök ma még, vagy álljak neki esetleg körmöt festeni? - fonta keresztbe lábát a bőrkanapén Trixie, aki teljes készültségben várta, hogy végre elinduljanak.
- Nyugodjál már le, te akartad ezt az egész dolgot, belementem, de a körülményekhez te fogsz igazodni, ha meg nem tetszik, itthon is maradhatunk - vette fel sötétkék zakóját Shane, idegesen a húgára meredve.
- Oké, de azt azért nem gondoltam, hogy három órába telik, míg elkészültök - vette az ölébe a kis csomagját. - Adam egyáltalán mit csinál? Gerald, Conlan és Emily hol vannak? Egyedül Laorux-ról tudom, hogy a garázsban bömbölteti a Last Chrtismas-t.
- Van még idő, mindenki itt lesz amikor kell - kötötte fel a fehér nyakkendőjét, a tükör előtt állva.
- Mi az, hogy van még idő??? - ugrott fel Trixie dühösen, és csak pár centin múlt, hogy az ajándéka nem esett le a márványpadlóra. – Háromnegyed hat van!
- És mikor kezdődik? - pillantott rá a tükörben.
- Hatkor!
- Oh, valóban? - mondta nyugodt hangon, mit sem törődve Shane. - Hát akkor, egy kicsit elkésünk. Ne aggódj, jut még pia - kacsintott rá heccelve.
- Inkább fogd be, és készülődj - járkált fel s alá idegesen a lány. Hosszú feszültséggel teli percek teltek el mire lassan beszállingóztak az az emberek a dolgozószobába, már csak Adam hiányzott. Még mielőtt mindenkit megölt volna az unalom, a társaság elkezdett pókerezni.
- Na, indulhat a dizsi! - lökte be az ajtót hirtelen a hiányzó tag. Fekete öltönyét vékony arany csíkok díszítették, lakkcipőjén visszaverődött a lámpa fénye, s haját bezselézve, elegáns látványt nyújtott.
- Mégis mi a francot műveltél eddig? - támadt rá mérgesen Trixie, miközben felvette a fekete kabátját.
- Készülődtem, most meg bedobtam még egy burgert - törölte meg szája szélét lazán.
- Na, húzzunk - sétált ki Gerald, és a többiek sorra mentek utána. A nehézségek után végre az egész csapat úton volt a cél felé. A járókelők, egy hosszú fénycsóvát láthattak csak, ahogy a kocsisor, több mint száznyolcvannal elhúz mellettük. Trixie leszögezte, hogy be kell hozni a lemaradást, így nem volt helye közlekedési szabályoknak.
- Majd meg kéne állni egy benzinkútnál - szólalt meg Shane mellett Adam.
- Miért mi van? Szarnod kell? - kerülte ki az előtte lévő totyogó Fiat-ot a vezető.
- Nem, csak még meg kell vennem az ajándékot.
- Még nem vetted meg? - vetett felé egy csodálkozó pillantást. - Mekkora egy gyökér vagy te, Adam.
- Hát nem volt időm, na. De ott mindent lehet kapni, elintézem, csak itt húzódj le - kopogtatta meg az üveget. Shane lekanyarodott a benzinkút felé, és őt percet adott a fiúnak, hogy elintézze a dolgot. Adam, betartva az időkorlátod, hamar meg is jelent, és folytatták útjukat a belváros felé. Ahogy beértek, már mindent kivilágított az ünnepi fény. Feldíszített fenyőfák, égőkkel cifrázott lámpaoszlopok, és villogó hirdetések pompáztak a városban. Az ünnepi bálnak a Celebration Time adott otthont. A rendezvényekre kibérelhető épületet, kék, piros, és zöld fényekből kirakott óriásai fenyőfa díszítette és egy Merry Christmas felirat. Már jó sok autó leparkolt előtte, s a G.L.-esek is helyet keresve maguknak, lerakták járgányaikat.
- Csak másfél órát késtünk, az még belefér - igazította meg öltönyét Shane, és a társaság besétált az automata üvegajtón.
-Ho-ho-ho-hoo, üdvözöllek titeket! - integetett az ajtóban álló nagy szakállú mikulás. - A többiek már megérkeztek, ti is kerüljetek beljebb.
A vezető, végigmérve a pirosba öltözött apót, biccentett egyet, ám a többiek udvariasan megköszönték a beinvitálást. Körülnézve felmérték a terepet, a díszes mennyezetet, melyről hópihék lógtak le, a fehér padlón elterülő piros szőnyeget, és az ezüsttapétával borított falakat. Beljebb sétálva, a többi meghívott zsivajába csöppentek, ám ami a szemük elé tárult, arra egyikük sem volt felkészülve.
Shane kővé dermedve állt meg az ünnepi asztal mellett. - Mi a fasz?
- Ti meg hogy kerültök ide? – pattant fel a süppedős kanapéról Ashley kikerekedett szemekkel, és majdnem a padlóra öntötte díszes poharának vörös tartalmát. Ugyan a szőnyegnek nem sokat számított volna.
Majdnem ugyanaz a megrökönyödött kifejezés ült mindkét vezető arcán, ahogy a másikat kémlelte, nem is beszélve a mögöttük összesereglett ünnepi díszbe öltözött embereikről, ám nem maradhatott sokáig meg ez az összhang, ugyanis a Shane nyakán lüktető ér vészesen kidudorodott.
- Nem, ezt nem – szűrte a G.L. vezető összeszorított fogai között, a karácsonyra való tekintettel visszatartva az indulatait, és összehúzta magán kigombolt kabátját, készülve a távozásra. – Távozunk.
- Ho-ho-ho! Nem mehettek el! – állította meg őt a Mikulás az ajtóban és Shane mellkasára tette fehér kesztyűs tenyerét, miközben a Szövetség minden tagja tapintattal, és csendben figyelt. – Még el sem kezdődött az ajándékozás! Maradjatok!
- Majd pont te fogod nekem megmondani, hogy mit csináljak – tolta félre egyszerűen a füstölgő vezető, ám arra nem számított, hogy a Mikulás nem fog engedelmeskedni az akaratának. Helyette elkapta a karját, és szúrós szemöldöke mögül Shane szemébe mélyedt.
- Nem én, hanem az Ősök könyve – magyarázta mindent tudón. – Az a könyv mindenekfelett áll, ezt tudod jó magad is, abban pedig megíratott, hogy karácsonykor – pontosabban „nevesebb ünnepek napján” – béke honol a viaskodó lelkek között, és minden tőr rejtve marad – morogta természetellenesen ferde hangján.
Shane-nek megfordult a fejében, hogy elegánsan kisétál az épületből, és mielőtt elszállna a türelmének utolsó darabkája is itt hagyja azt az ocsmány képű Szövetségesekkel töltött kócerájt, de ahogy az idegesítő piros ember mondta, ő maga is tisztában volt a törvényeikkel, amik betartásra köteleztettek. Ezért kénytelen volt betartani őket. Vett egy mély levegőt, és a vereség tudatában összeszorította az öklét, aztán, mivel képtelen volt visszaszorítani ennyi indulatot, egy hatalmas lendülettel megfordulva megtaszította az asztalt, amiről így szép sorjában omlottak le a Szövetségesek odapakolt ajándékai.
- A rohadt életbe! – bömbölte Shane, és egy utolsót rúgott a felfordult asztalba, majd az őt óvatosan méregető emberei nyomában helyet foglaltak a maradék ülőhelyeken, jó messze Ashley-éktől, mintha azok bűzt árasztottak volna magukból.
- Az ajándékaink! – ugrott fel a helyéről April, és Jason és Tsunade kíséretében felkapkodta a szétszóródott ajándékokat a földről, s néhány plusz kedves kéz segítségével azok vissza is kerültek majdnem eredeti állapotukba. Úgy tűnt az ajándékok túléltél Shane tomboló viharának támadását, de akadt néhány csomag, aminek folt esett a kinézetén.
- Nos tehát! – csapta össze a tenyerét a pirospozsgás, mindig jókedvű mikulás, és odasétált a Szövetségesek sorában ülő első emberhez, és a vállára tette kesztyűs kezét. – Ideje, hogy ünnepeljünk! Eljött a pillanat, hogy mindenki megkapja az ajándékát!
- Most komolyan, muszáj végigcsinálni ezt a szarságot? – szólt közbe Shane, a bosszúságtól berekedt hangon, de a kíváncsian figyelő húga egy intéssel elhallgattatta.
A mikulás újra az előtte ülő szőke fiúra emelte a tekintetét, és megszorította a vállát. – Kezdj te – mondta. – Ma te oszd ki az első ajándékot!
Rick – aki eközben felállt a helyéről – odasétált az ajándékáért, ami Shane rohamának és April segítőkészségének köszönhetően a kupac aljáról annak tetejére került, és elvéve azt, a társai felé fordult. Ahogy megpillantotta Trixie-t az ellenség soraiban, a kedve máris tovaröppent, de erőt vett magán, s megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt volna.
- Én egy bizonyos „tányért” húztam – mondta, és körülkémlelte az összegyűlt tömeget, várva, hogy az említett személy magára ismerjen. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mi lenne, ha Trixie rejtőzne az álnév mögött, azonban ahogy meglátta Kassiát maga felé közeledni csalódottan felsóhajtott.
- Köszi, Rick – mosolygott Kassia vidáman, amikor átvette a nagy piros csomagot, és óvatosan megrázta, hogy kiderítse, mit rejt a rejtélyes ajándék. – Kibontom, amint kiosztottam a sajátomat. – Letette maga mellé az ajándékát az asztalra, majd egy kék apróbb dobozkáért nyúlt, amelyet egy „könyv” nevű embernek címeztek.
- Könyv – olvasta le Kassia az írást a címkéről, és mosolyogva felpillantott, tudomást sem véve a G.L.-esekről, mintha biztos lett volna abban, hogy az ő ajándéka bizony nem kerül soha az ellenség kezébe. Igaza is lett, ugyanis Cameron állt fel vigyorogva a helyéről, és odabattyogott a lány mellé, és kivette a kezéből a kis csomagot. – Gondolhattam volna, hogy te vagy a könyv – nevetett Kassia, és belebokszolt a markát fürkésző szakács karjába. – Könyvkukac.
- Nem én választottam a könyv elnevezést. Azt húztam – vigyorgott rá vissza a fiú, és továbbra is a szemét az ajándékán tartva odalibbent az asztalhoz. Ekkor megszakította a szemkontaktust legújabb szerzeményével, amit Kassia kreativitásának köszönhetően szinte sejtett, hogy micsoda, és elvett az ajándékcsomagok közül egy hatalmas lila, zöld masnis dobozt. Vetett egy gyilkos pillantás Shane-re, amiért majdnem tönkretette a meglepetését, majd mintha nem vette volna észre a G.L.-es hasonlóan szívélyes gesztusát odaállt a Mikulás mellé.
- Gomolyag – mondta vidáman, és óvatosan felemelte a csomagot, hogy megvizsgálja biztosan ép maradt-e. Még jó, hogy megfelelő védelemmel látta ez az ajándékát, gondolta, különben annyi lenne a benne rejlő finomságoknak. Amikor leeresztette a kezét, a Szövetség vezetője állt előtte széles mosollyal, és egy gyors ölelést váltva Ashley átvette az ajándékot. Aztán a vezető ment az ajándékáért és ő is kihirdette a titkos nevet. Miközben arra várt, hogy a „távirányító” nevű ismeretlen kikecmeregjen az asztalhoz akaratlanul is oda-odapillantott a helyiség sarkában meghúzódó komor ábrázatú G.L.-esekre, akik néhány kivétellel végig úgy tettek, mintha a pokoli kínokat élnének át, hogy a Szövetségesekkel egy levegőn osztoznak, de amint sárga csomagjának leendő tulajdonosa megérkezett Jason személyében, máris megfeledkezett a Shane és bandája generálta feszültségforrásról.
- Valahogy éreztem, hogy fiú lesz a húzottam, remélem tetszeni fog - adott két puszit a volt G.L.-esnek, majd átadta csomagját.
- Köszönöm, biztosan, úrnőm - kacsintott rá egyet a megjegyzés miatt, melyet Ashley szépen szólván rühellt. De mivel a lány tudta, hogy csak heccnek szánja, így fejét csóválva rá mosolygott. Eközben Jason is megkereste az ajándékrengetegben csomagját, melyet piros, zöld papírba csomagolt, s a többiek elé fordult.
- Az én húzottam egy bizonyos kulcs - nézett végig az előtte ülő tömegen, s hamar meg is találta azt, mivel April felpattanva, megigazgatta piros ruháját, és felé szaladt.
-Hmm, szóval te vagy az - húzta fel bal szemöldökét, miközben a szájszeglete felfelé húzódott. - Boldog Karácsonyt édes - csókolta meg gyengéden barátnőjét, majd kezébe adta a csomagot.
- Mi szépet kaptam? - forgatta meg kezében az ajándékot izgatottan, akár egy kisgyerek. Válasz helyett Jason csak a vállát vonta meg, és olyan arcot vágott, mint aki nem tud semmiről semmit.
- Hát jó, akkor muszáj most belelesnem - bontotta fel óvatosan a papírt épphogy csak annyira, hogy megláthassa a tartalmát. - Juuj, ez egy lakat medál! - csodálta nagyra nyílt kék szemeivel az ékszert.
- Igen, gondoltam, ezt bárki bármire felteheti függetlenül a nemtől - hajolt a füléhez, és belesuttogta halkan. - De így még jobban örülök, hogy ez a tied lett, majd otthon elmondom miért is. - April köszönetképp gyors csókolt lehelt Jason szájára, majd az asztalhoz fordult a saját ajándékáért, melyet gondosan, fehér alapon piros masnis selyempapírba csomagolt.
- Én kalapácsot húztam - tartotta kezébe mosolyogva a dobozkát.
S ekkor a nem várt irányból érkezett egy személy. Gerald a jobb sarokban lévő G.L-es társaságból dübögött ki hangosan, és érezhető volt a feszültség a teremben. A szövetségiek is felegyenesedtek, hogy ha arra kerülne sor, bármelyik percben védelmük alá tudják venni a lányt. April kissé idegesen topogott a szőnyegen, de mosolyát megtartva nyugalmat szimulált.
- Boldog Karácsonyt! – mondta vidáman. - Remélem hasznosnak találod majd. - S ezzel átnyújtotta az ajándékot, melyet Gerald meglepően finomat vett el. Óvatosan leemelte a doboz tetejét, melyben egy gravíroztatott piros bögrét talált "Szeretet a szívekben, a meleg jól jön, ilyenkor decemberben" felirattal.
- Szeretem a forró csokit, ebbe extra adagot önthetek - tette helyére a fedelet, majd bólintva, visszafordult a székéhez, s csomagot cserélve a sajátját vette a kezébe.
- Bábu - mondta ki határozottan.
- Akkor nem kell messzire menned - állt fel Shane mellette, s gyorsan el is vette az ajándéktasakot, és kibontotta.
- Áh, egy képkeret - emelte ki a tárgyat. - Úgysem tudtam, mibe rakjam az új portrémat… Bár ahogy látom, kezd lekopni az aranypor - kapargatta meg az oldalát. - Mindegy, a kutyámnak jó lesz - rakta le a székére a csomagot, és felvette az övét.
- Na, cipő, itt vagy valahol? - nézegetett végig a lábakon, majd mikor meghallotta a mozgolódást, felpillantott.
- Remek, egy Szövetségire költöttem a pénzt… - morgolódott, miközben Rick felé sétált, s gyorsan kezébe nyomta az ezüstszínű csomagot. - Aztán vigyázz rá, nem volt olcsó... főleg, hogy rád költöttem.
- Részemről a szerencse... Ne aggódj, becsben tartom majd, a pincében - fordított gyorsan hátat az ajándékával Rick, és levágta a helyére, melynek következtében a papír kiszakadt, s egy fekete, cirádás toll kukucskált ki rajta.
- Ho-ho-ho, mivel Rick kezdte a kőrt, így neki már nincsen csomagja. Új kört kezdünk hát, angyalkáim - pödörte meg fehér bajuszát a pocakos mikulás. – Te kezd hát el, barna hajú leány - mutatott a szemben ülő Trixie-re. A választott felállt, és csomagjával a kezében szépen a vörös szőnyegre sétált.
- Az én húzottam csónak - mondta ki jól érthetően, és körbe fordult sötétzöld ruhájában.
- Micsoda meglepetés! - állt fel Adam, s laza léptekkel Trixie-hez sétált, miközben jobb kezében a saját ajándékzacskóját is vitte. - Mik kapok? Egy jach-nak igazán örülnék - vigyorgott teli szájjal.
- Álmodjál csak… Na Boldog Karácsonyt - nyújtotta át neki a csomagot.
- És mi van benne? Azt nem árulod el? - rázogatta meg füléhez emelve.
- Egy időzített bomba - csóválta a fejét hitetlenkedve Adam baromságain, majd végig kopogva a padlón a helyére ment.
- Hát oké - vonta meg a vállát lazán -, na akkor, szemüveg merre vagy? - nézett körbe, s hamarosan meg is jelent előtte Tsunade, ünnepélyes fekete öltözetben, haját szép kontyba fésülve.
- Boldog Karit, goth lány, én nem árulok zsákbamacskát, nem volt sok időm vásárolni, így kapsz egy illatosítót a kocsiba. Nyugi nem a lógatós fajta, annál azért úriemberesebb voltam. Tessék - adta át neki a zacskót, és a lány megköszönve azt, értetlenül nagyokat pislogva meredt rá. - Ja és várj, itt van még egy kis mogyi is mellé, - vette ki a nadrág zsebéből a fehér, sós mogyorós tasakot.
- Remek, köszi - dobta azt is a többi közé Tsunade, majd az asztalhoz libbent, és a saját szépen becsomagolt díszdobozát vette a kezébe.
- Van itt köztetek, egy bizonyos kalap?
- Akad - emelkedett fel székéből a fekete szmokingos Conlan, és férfias léptekkel a lány előtt termett. A társaság többi tagja eközben, már elkezdett halkan beszélgetni, vagy épp nézegette az ajándékát. Voltak akik sütit majszoltak, vagy épp a forralt bort kortyolgatták.
- Kellemes Karácsonyt kívánok neked! - jelent meg egy apró mosoly a lány sápadt arcán.
Conlan feszélyezett mosoly kíséretében bólintott, majd ahogy Tsunade a helyére sétált saját apró vörös csomagolású ajándékára nézett.
- Labda - ejtette ki a bűvös szót a száján, majd várta ki érkezik. Nem is kellet sokáig várakoznia ugyanis a G.L.-es sarokból Laorux közeledett felé csábos mosollyal.
- Köszi - kacsintott a lány Conlanre, aki visszamosolyogván rá indult a helyére, de mielőtt elfordulhatott volna a tekintete összevillant Ashley-ével. Sosem hitte volna, hogy ilyen körülmények között fogja újra látni a lányt, de haladásnak ítélte, hogy végre nem egy mocskos sikátor.
- Nos, én Vázát húztam - pillantott körbe Laorux a teremben, miközben a fekete szmokingos fiú helyet foglalt, s rögtön mellette fel is szabadult egy hely, ahogy Emily állt fel.
- Remélem nem valami ócskaság - lépett Laorux-hoz, mire ő csak a fejét rázta.
- Én készítettem - adta a csomagot társa kezébe, s Emily rögtön bele is kukucskált a rénszarvasos ajándékcsomagba.
- Jujj, de szép! - lelkendezett az ékszerek láttán. A két lány még egyszer összeölelkezett, majd Laorux elhagyva a vörös szőnyeget átadta a reflektorfényt Emilynek.
- Hát akkor derítsünk fényt rá ki Esernyő.
- Én - emelkedett fel Trixie a fotelből, s határozott léptekkel indult ismét előre. Zöld ruhája alól minden lépésnél kivillant szandálba bújtatott lába, így mindenki megcsodálhatta, hogy talált a ruha színéhez passzoló körömlakkot.
- Kösz, Em - nyúlt a fekete csomagért. Emily válla fölött a pillantása Rickre esett az "ellenség" soraiban, s ajka gonosz mosolyra húzódott.
A két lány csacsogva sétált a helyére, s a többiekhez hasonlóan ők is italt vettek a kezükbe, míg a további ajándékozások folytak.
-Ho-ho-ho - kiáltott fel a Mikulás terebélyes pocakját simogatva nem sokkal később. - Most, hogy mindenki megkapta az ajándékát, ideje egy kis meglepetésnek.
A nagy bejelentése mindenki másképp reagált. April és a Szövetség más lány tagjai izgatottan, és nevetve várták a végkifejletet. Velük ellenben viszont a fiúk nem repestek az örömtől, inkább az ajándékaikat bontogatták, s csak fél füllel figyeltek. Cameron épp a díszes könyvjelzőjét nézegette, Jason pedig vigyorogva csatolta a karjára matt fekete digitális karórát.
A terem másik felében a fehér bőrkanapékon, s azok alá hulló papír hópelyhek alatt a G.L. tagjai is különféle reakciókat mutattak.
- Mikor lesz már vége ennek a szarnak, hogy elhúzhassunk innen a picsába? - morgolódott Shane jól hallhatóan a lábával a szőnyegen dobolva.
- Ne izélj nem is rossz - jegyezte meg Adam az egyik oldaláról, miközben egy újabb sütit passzírozott a szájába. Vezetője megvető pillantással jutalmazta a közbeszólást.
- De, Adam, rossz. És még ki tudja meddig fog tartani - sóhajtott fel unottan. - Az az idegesítő kis ugrabugra gyerek se kapott még szart se.
- Mi? - nézett rá Adam, nyamnyogva az omlós süteményen.
- Az, amelyiktől különösen felforr az agyvizem - méregette őt Shane lenéző szemekkel. - A mókacsávó. Az is biztos befut hamarosan.
- Fogd be! - ütötte oldalba Trixie a bátyját, ezzel elhallgattatva, mire Adam akkorát nevetett Shane engedelmeskedő arckifejezésén, hogy a szájából morzsa lavina indult, mely betemetett mindent, ami túl közel volt hozzá.
Mindeközben az apró fehér szakállas Mikulás Shane-en tartva kíváncsian mosolygó szemét, az egybegyűltek elé sétált, s büszkén kihúzta magát. Mind a százhatvan egy néhány centijét.
- Szóval a meglepetés - kezdte mély hangon, és a bajusza alól kivillantotta a bosszús G.L vezető felé a fogait.
Ekkor valami váratlan történt, ami hatására a teremben minden beszélgetés elhallgatott, s elnyíló ajkakkal meredtek a Mikulásra. Vagyis pontosabban, hogy mi történt a Mikulással. Ugyan is az apró öreg bácsi egyszer csak megnyúlt, s már cseppet sem keltette idős apó benyomását.
- Én vagyok! - kiáltotta Alex immár normális hangon, ahogy lerántotta fejéről a maszkot, merthogy a Mikulás ő maga volt.
- Alex! - sikkantott fel Kassia, s e hang mintha megtörte volna a terem fagyot némaságát, visszahozta az életet.
- Remek - nyugtázta Shane, és megfáradtan hátradőlt ültében. A volt mikulás ekkor felé kacsintott, mire Shane undorodva elhúzta a száját.
A Szövetség tagjai felnevettek, legalábbis a legtöbben, de így is volt egy személy, aki értetlenül figyelte, ahogy huncut barna szemű fiú kihalászta magát jelmezéből. Ahogy lekerült a piros maskara, s a kibélelt ruha alatt megjelent egy fekete öltönybe burkolódzott Alex, kinek szokásához híven fülig ért a szája.
- Nem értem - állt fel Ashley, s valóban a tekintetéből kérdések ezre volt kiolvasható. - Te intézted ezt az egészet? - mutatott körbe. - Te hívtad ide őket?
- Mindenkit - bólintott a még mindig jókedvű fiú, ahogy vezetője elé állt.
- Mi a faszért, ha szabadna megtudnom?! - szólt bele a társalgásba végül Shane is felpattanva a helyéről.
A társaságra ismét vészterhes csend borult, mely egyáltalán nem illett az ünnep hangulatához. Inkább tűnt úgy, hogy kivégzése készülnek éppen, mint úgy, hogy épp ünnepelnek.
- Mert ünnep van! - kiáltott fel Alex úgy, mintha ezzel mindent meg is magyarázott volna. Talán úgy is volt.
Végül minden helyre került.
A Szövetség az első sokkból magához térve zajos ünneplésbe kezdett, s már az sem zavarta őket, hogy a G.L. is jelen volt, hiszen a csapat nem sok vizet zavart.
Shane duzzogva ugyan, de visszaült a helyére, bár ez inkább volt köszönhető emberei meggyőző érvelésének, mint saját akaratának. Ők is belevetették magukat a szórakozásba, s kezükben vékony pezsgős poharakkal forogtak a táncparketten, vagy épp egymással vidáman nevetgéltek a fotelekben.
Egyik fél sem hitte volna, hogy így éri őket az ünnep, ám eme esemény a tökéletes példa rá, hogy nem számít hovatartozás, ellenségeskedés, vagy bármi különbség. A karácsony a szeretet ünnepe.
- Boldog Karácsonyt, mindenkinek! - kiáltott fel valaki a teremből, s az egymáshoz koccintott poharak zaján túl, tucatnyi ajak visszhangozta még a köszöntést.
Reméljük mindenkinek tetszett ez a kis külön karácsonyi epizód, (nyugodtan osszátok meg velünk a véleményeteket), mi ezzel kívánnánk Boldog Karácsonyt nektek, az olvasóinknak! :) Köszönjük, hogy olvassátok a blogunkat, tartsátok meg jövőre is ezt a jó szokásotokat!
Blyana, Alathea, Debora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése